Kávéházban reggeliztem. Kávé után rendeltem egy tojást pohárban, lágyan. Jött a tojás pohárban lágyan, tíz másodperc alatt megettem. Még röhögtem is magamban, hogy milyen kevés egy tojás pohárban.Tabi László
Kávéházban reggeliztem. Kávé után rendeltem egy tojást pohárban, lágyan. Jött a tojás pohárban lágyan, tíz másodperc alatt megettem. Még röhögtem is magamban, hogy milyen kevés egy tojás pohárban.
Ugyanaznap délutánján hazafelé menet eszembe jutott, hogy szeretem a lágytojást. Vettem három tojást, és betettem az aktatáskámba. Mire hazaértem, a három közül egy eltörött. Ettől az egy tojástól tojásos lett egy nagy köteg kézirat papiros, továbbá tojásos lett két regény, amit vittem haza az aktatáskámban, továbbá csurom egy tojás lett az aktatáskám belseje, továbbá tojásos lett a cipőm, 
mert a tojáslé a táska sarkán kicsurgott, továbbá tojásos lett a kezem csuklóig, amivel fogtam a zsebkendőt, amivel tisztogattam a kabátom ujját, ami mind tojásos lett. És tojásos lett a másik két tojás is, és tojásos lett a szék is, amire a tojásos zsebkendőt kiteregettem, és tojásos lett a mosogatórongy, amivel a tojásos széket letörülgettem, és tojásos lett a hokkedli fiókja, ahova betettem a tojásos cipőrongyot. Ilyen sok egy tojás.
Másnap reggel a kávéházban már okosabb voltam:
— Kérek egy lágytojást — mondtam.
— Pohárban? — kérdezte a pincér.
— Nem. Aktatáskában.
(Kaján Tibor karikatúrája)